Elcseszett hazugságok(9)

Egyre csak ugyan azok a gondolatok jártak a fejében. Andy akar még valamit ettől a lánytól? És ha igen, akkor miért áltatja őt? Természetesen ez normális lenne, de már nem ugyan az a helyzet és nem tud jó arcot vágni hozzá. Ekkor Juliet felállt a homokból, és odasétált az egyedül üldögélő Ash-hez.

-          Hát veled mi van? – kérdezte érdeklődően. Ash hirtelen nem tudta hova tenni. Felhúzta a szemöldökét, és nézett maga elé.

-          Semmi. Hidd el.

-          Nem értem én ezt. Most mindenki meg van bolondulva. Andy mintha elhúzódna tőlem. –Erre nem érkezett válasz. – Te tudsz valamit!

-          Nem tudok én már semmit. –ezzel felállt, és beszaladt a vízbe.

Andy látta, ahogy Ash gyalogol a víz sekély részén, és odasietett hozzá. A három fiú úgy is elvolt egymással.

-          Ash! –kiáltott utána.

-          Hagyj.

-          Ne csináld már! Várj meg!

Ash végül csak megállt, és megvárta Andy-t.

-          Mit akarsz?

-          Megbeszélni ezt az egészet.

-          Nincs mit ezen megbeszélni.

-          Ó, dehogy nincs.

-          Mit?

-          Ez még könnyebb szitu mint az előző. Úgyhogy igenis van mit! És ugyan úgy ártatlan vagyok.

-          Ártatlan? Az, hogy hagyod, hogy az öledben üljön valaki. Az hogy ölelgeted közben. Az, hogy fogod a kezét. Ezekben te ártatlan vagy?

-          Nem! De mit tehetnék? Ha most ráordítok, hogy hagyjon békén, akkor mindenki megtudja mi a helyzet. Ezt szeretnéd?

-          Nem.. Vagyis igen. Nem tudom. – Ekkor leguggolt a vízbe, és összegörnyedt. Andy leült mellé, és megsimogatta a hátát.

-          Ezt nem akarhatod.

-          Azt nem is. De ez olyan rosszul esik. Nem lehetne azt mondani, hogy csak szimplán nem működik a dolog?

-          De lehet.. –mondta Andy hosszas gondolkodás után. –de erre én sem vagyok még felkészülve.

-          Ezt hogy érted?

-          Most ha ezt elkezdem, akkor hatalmas veszekedésbe kezdek.

-          Egyszer megkell tenni.

-          Egyszer.

-          Úgy látom, nem érted.

-          Mit?

-          Választanod kell.

-          Ash! Egyértelmű a választásom. de bátorságot akarok gyűjteni.

-          Adok egy napot.

-          Holnap már nem hiszem, hogy itt lesz.

-          Igaz is. Ha itt lesz, akkor nálad alszik. Még ma döntened kell. – Ash szemében könnyek jelentek meg. Andy elhajtotta haját az arcából, és letörölte azt. Ő lassan felnézett a felette lévőre. Andy elképedt ezen a szomorú arcon, és nem bírta tovább. Felállt, és kifelé vette az irányt. Ash csak nézett utána.

-          Andy?

-          Mindjárt jövök.

-          Na de..

Juliet meglátta őt, és integetett neki, hogy oda menjen. Andy nem is tiltakozott.

-          Csak hogy itt vagy! –ugrott a nyakába. Ez ellen már semmit nem tehetett.

-          Juliet ne!

-          Mit ne drága? –ölelte tovább. Ash lassan kiért a partra, hogy végig hallgassa. Andy nézett rá.

-          Engedj el!

-          De miért?

-          Mondani szerettem volna valamit.

-          Mit nyuszi?

Itt valaki elkapta Ash-t hátulról. Ő nem látta ki az, csak szabadulni próbált.

-          Juliet én nem…-itt oldalra nézett.

-          Nem?

Már csak annyit látott, hogy Ash csókolózik Kinával. Nem hitt a szemének. Ez az ember még az előbb ott sírt mellette, hogy nem hagyja ott a barátnőjét. Erre most ezzel a nővel van. A lány végre elengedte Ash-t, aki értetlenül állt ott egy szál fürdőgatyában.

-          Mondtam, hogy hívj fel! De ha nem, hát nem. Megkerestelek.

-          Hogy találtál meg?

-          Tudtam hol szálltatok meg, és a recepción mondták hogy strandra mentetek.

-          Csodás. –dünnyögte.

-          Hmm?

-          Nem, nem semmi!

-          …Nem hoztam naptejet. Bekennéd a hátam Juliet? –folytatta a mondatot Andy, mire Ash is odanézett. Andy még sosem nézett ilyen gyilkos szemekkel senkire.

-          Ja hát csak ez a baj? Persze nyuszi. Ülj le ide!

Erre csak leült a homokba, és engedte, hogy a lány simogassa a hátát. Ash nem tudott semmit sem szólni. Hisz most ez az ő hibája volt.

-          És nem hiányoztam? –kérdezte Ash-t a mellette álló „cicababa”, aki egy rózsaszín kis bugyit, és egy apró kis csillogó rózsaszín melltartót viselt.

-          De igen. Persze. –dünnyögte. Leült a homokba, és arcát a tenyerébe borította.

-          Na akkor mi lesz? Nem megyünk be a vízbe?

-          De.

-          Akkor kelj már fel!

Ash feltápászkodott, majd beszaladt a vízbe. Egy pillanat alatt eltűnt a víz alatt, és úszott ahogyan csak tudott.

-          Hé! Vár meg édes! Tipegett utána a lány magas sarkúban.

Andy fogta a fejét közben, Juliet pedig hűségesen kenegette még mindig.