A titok kiderül (utolsó rész)

-          Ash mi történik?

De ő csak hallgatott. Andy lassan kinyitotta a szemét, bár arca teljesen fehér volt.

-          Nézzétek, milyen fehér! Biztos leesett a cukra.

-          Andy..-nézett rá Ash könnyes szemekkel, miközben hátát tartotta.

-          Ash. Mi történik?

-          Semmi. Nyugodj meg! Feltudsz kelni?

-          Azt hiszem.

-          Fektessük le a fotelba. –Mondta Jake.

-          Ugye megmondtam! Fél, hogy kiderül az igazság.

Erre a többiek csak néztek maguk elé, és némán gondolkoztak.

-          Juliet! Nem tudnád végre abbahagyni ezt? Nem látod hogy rosszul van?

-          Srácok! –szólt Andy halkan.

-          Mondd Andy!

-          Nekem elegem van.

-          Mégis miből?

-          Ash! Kérlek.

-          Igen?

-          Nem megy tovább. Nem akarok tovább félni.

-          Hát jó..- nézett zavartan maga elé Ash, és felállt Andy mellől lassan.

-          Most azt hiszem, mi nem értjük a dolgokat. –Szólt közbe CC.

-          Hát nem igazán. –felelt Jinxx, miközben megvakarta a tarkóját.

-          Nos, itt az idő. Ha van egy titkod, akkor az azért van, mert félsz hogy mit gondolnak mások, ha kiderülne. Nagyrészt ezért lehet. A banda már nagyon régen megvan, és nagyon biztos köveken áll. Mégis volt mitől félni, hisz nem csak a bandáról van szó, hanem baráti kapcsolatokról is.

-          Ezzel most mit akarsz? –szólt közbe Jake.

-          Hagy mondja!

-         

Tulajdonképpen csak annyi, hogy Andy és én –ebben a pillanatban Andy megfogta a kezét –valóban együtt vagyunk.

A lányok arca elégedettséget sugárzott, mivel igazuk volt. A többieken pedig a döbbenet látszódott.

-          Tessék? –kiáltott Jake egy rövid hatásszünet után.

-          Ezt hogy érted? –kérdezte CC.

-          Most már semmit nem értek.

-          Srácok! Egyszerű. –ezzel Andy felült. –A lányoknak mindvégig igaza volt. Azért akartak bosszút állni rajtunk mindvégig azzal, hogy elmondják, mert mi egymásért dobtuk őket.

-          Ezt most nem mondod komolyan ez..

-          Mondd csak ki…

Itt Jake elhallgatott. Kiakarta mondani, de nem tette.

-          Srácok. Ez nekünk, nekem elég nehéz most így egyszerre, de a barátok az ilyet megbeszélik.

-          Így van. Igazat szól. –folytatta CC.

-          Jinxx?

-          Hát én nem tudok ehhez mit hozzászólni. Ha nektek jó, akkor nekem is.

-          Na ezt most nem mondjátok komolyan? –kiáltott fel Juliet.

-          De igen! Nagyon is komolyan gondoljuk.

-          A bandán belül a barátaitok hazudtak nektek, átvertek minket, és mindezt a szemetek előtt. Ez nem természetes. Ez gusztustalan. Ilyen nincs!

-          Juliet! Hallgass el végre! –kiáltott rá Ash.

-          Így van. –folytatta Jake. –Ez a saját magánéleti problémád hogy köztetek vége van. Nem a barátságunké.

-          De.. de! –erre idegesen kirohant, Kina pedig utána. Bár őt annyira nem is hatotta meg a dolog.

-          Hűha. –sóhajtott Jake.

-          Bizony. folytatta CC.

-          Annyira könnyű most így. Rég voltam ilyen magabiztos.

-          Na és jobban vagy Andy?

-          Persze. Most mondom. –nevetett. Ne haragudjatok, hogy nem szóltunk nektek, de ez annyira nehéznek tűnt.

-          Ahogy mondja! És azt hittük undorítónak tartjátok.

-          Nem undorító, csak szokatlan. De a barátaink vagytok. Nyugodjatok le végre!

-          Jól van..- mosolyogtak, majd megcsókolták egymást.

-          Na jó semmi bajom ezzel de nagyon furcsa. Borzasztóan. –Nevetett Jake.

Megfogták egymás derekát, és sarkon fordultak. A színpadon senki nem volt épp, a közönség a következő fellépőket várta. Andy és Ash a függöny mögött leskelődött.

-          Srácok! Mit csináltok itt? –suttogott mögöttük CC.

-          Amit rég megkellett volna tennünk. Felvállalni egymást.

Ezzel kirobbantak a függönyök mögül, és kézen fogva meghajoltak. A közönség ujjongott, hogy viszont látja őket.

-          Nem hiszem el, hogy megteszik. –mormogtak a fiúk a háttérben. –Ezek szerint tényleg nagyon komoly a dolog.

-          Srácok! Egy kis figyelmet kérnék! –Szólt Ash a mikrofonba. A közönség pedig elhallgatott. – Van valami, amit ország világ előtt szeretnék elismerni. Ez az ember itt mellettem, Andy Biersack, a Black Veil Brides frontembere, és egyben.. a szerelmem. –ekkor szájon csókolta Andy-t a színpad kellős közepén úgy, hogy mindenki lássa.

A vélemény bizonyosan megosztó volt, hisz rajongók tömkelege akar a fiúk közelébe kerülni, csak mert tetszik neki az egyik tag. A másik része pedig örül a boldogságuknak. Ez így helyes. A két fiú végre gondtalanul élvezheti az együttlétet, hisz már mindenki tudja a titkot.

-          És nem bántad meg? kérdezte Andy az ágyon feküdve. Ash a barna szemeivel Andy csillogó tengerkék szemeibe nézett, majd elmosolyodott.

-          Semmi pénzért nem változtatnék ezen az egészen. Minden jó úgy, ahogyan most van. Te vagy nekem, én vagyok neked, és ez így tökéletes. –Megsimította selymes arcát, majd lágyan mégis szenvedélyesen megcsókolta. 

Hogyan tovább? (20)

Odakint már a dobszóló rég elindult, CC a kezdést várta. A srácok egyenként visszaszaladtak, és ismét belevágtak a zenélésbe. Egy-két szám lement, a hangulat fantasztikus volt. Ekkor a gomolygó ködből egy alak lépett elő a színpadon.

-          Helló mindenkinek! Felismertek még?

A közönség tapsolt, a banda pedig ledermedt. Senki nem tudta mit tegyen ebben a váratlan helyzetben. Ashley Andy mellé szaladt, aki halálra rémült.

-          Úgy látom igen.

-          Juliet mit akarsz itt? –kérdezte Jake halkan.

-          Emberek! Ti mind át lettetek verve. Számtalan rajongó van most jelen, akik a banda tagjaiért olvadoznak. De hiába! Azt hiszitek ismeritek őket, de ők még arra sem méltattak titeket, hogy bevallják a saját személyi mivoltukat.

-          Juliet! –kiáltott Ash.

-          Ezt nem itt kéne! –szólt közbe Andy is.

-          Srácok, nem tudom mi van, érdekel a mondanivaló, de nem itt kéne ezt mind a koncertünk közepén.

-          Ó dehogynem! -Kiáltott rá a lány. – Éveken keresztül át lettem verve. A szép páros mi? Hát persze! Annak nemhogy ideje nem lett volna, de meg sem kellett volna történnie.

-          Juliet!

-          Ne féljetek! Nyugodtan fogjátok meg egymás kezét, úgy talán nem olyan rémes. Nekem egy pokol volt ez a pár nap.

-          Megőrült. Hívjátok a biztonságiakat! – Szólt Jake a mikrofonjába.

Az őrök már szaladtak is, és kikapták a kezéből a mikrofont. A lány mozogni sem tudott. Mindenki zavart volt, főleg a két fiú. De a sónak mennie kell. CC ismét ritmust ütött, és folytatták a zenét. Ash és Andy nehezen rázódtak vissza, de sikerült lassan. Kina is megpróbált feljutni, de nem engedték neki. A lányok hátulról nézték végig a műsort. A közönség már a banda nevét kántálta, mikor meghajoltak, és hátra vonultak. Ash Andy mellett ment végig.

-          Most mi lesz Ashley?

-          Nyugodj meg!

-          Nem tudok megnyugodni! Mi lesz?

-          Elmondjuk.

-          Ne!

-         

Szerinted mit tehetnénk? Elfogják mondani a srácoknak személyesen. Hiába nem a színpadon, de hozzájuk eljut.

-          Nem biztos.

-          Ezt hogy érted?

-          Még mindig nézhetik őrültnek.

-          Na majd én megoldom csak menjünk már!

-          Srácok! –szólt utánuk Jinxx.

-          Igen?

-          Gyertek be az öltözőbe! Megbeszélés lesz.

A fiúk csak egymásra néztek, és besétáltak. Ott volt a két lány, és a banda.

-          Nos Juliet? Mi az, ami annyira fontos volt, hogy elronts mindent? Normális vagy?

-          Megmagyarázom!

-          Akkor tedd azt de nagyon gyorsan! Kina te is! Gondolom benne vagytok mint a ketten.

-          Hát nyakig.

-          Akkor?

-          Már mondtam egyszer de nem hisztek nekem!

-          Mi az amit mondtál?

-          Ashley és Andy! Együtt vannak.

-          Ezt nem hiszem el. –kapott a fejéhez Jake. –még mindig ezt a mesét tudod felhozni?

-          Ez nem mese!

Ekkor Andy kicsit megkönnyebbült, majd Ash-re nézett.

-          Hogy a francba ne lenne az?

-          Én tudom! Láttam!

-          Neked orvos kell Juliet!

-          Srácok! –Szólalt meg Kina, mikor mindenki elhallgatott már.

-          Mondd!

-          Lehet, hogy ez egy nagyon lehetetlennek tűnő nagy hülyeség, de Julietnek igaza van!

-          Mi az, hogy igaza? Te is megbolondultál? –kérdezte CC.

Ekkor Andy már szinte sokkot kapott, Ash pedig alig győzte tartani őt.

-          Jó, nem akarok pofátlan lenni, így most már a forráshoz fordulok. –Mondta Jake. – Legyetek szívesek elnézni ezt az egészet, de megkell kérdeznem tőletek, hogy lenyugodjanak a kedélyek. Szóval. Van egyáltalán valami kevéske kis igazság abban, amit ez a két nő állít?

Ash oldalra nézett, és gondolkodott. Ha túl sokáig marad csendben, az gyanakvó lesz. Épp szólni akart, amikor Andy nem bírta tovább. Összeesett ijedtében. Ash rémülten nyúlt utána, hogy elkapja. Egészen a földön sikerült neki.

-          Andy! –kiáltotta.

-          Mi baja lehet?

-          Andy szólalj már meg! –közben simogatta az arcát, és hozzábújt egészen közelre. A többieknek nem volt beleszólása, senki nem tudta, mi történik épp.

Váratlan támadás (19)

Ezzel végre csend lett, és tudtak pihenni egy ideig. Nagyon rövid időnek tűnt, de eltelt a fél nap. Délben már a koncert helyszínen kellett volna lennie mindenkinek. Jinxx először Ash ajtaját zörgette meg, mert az volt az övével szembe. Csak a néma csendet kapta válaszul. Jake kilépett az ajtón, és odasétált Jinxx-hez.

-          Reggelt Jinxx! Nem kéne még ott lennünk?

-          De igen. Ezért akarom kiszedni Ash-t valahonnan.

-          Andy-t próbáltad már?

-          Még nem.

-          Akkor én megyek oda.

Jake bekopogott Andy-hez. Ő erre riadtan felült az ágyon. Felzavarta a mellette kuporodó Ash-t is.

-          Ashley! Suttogta neki halkan, miközben lökdöste az oldalát.

-          Mi a baj?

-          Elkéstünk.

-          Ezt hogy érted?

-          Indulnunk kell a srácok kopognak, és meglátják, hogy itt aludtál.

-          Mi?

-          Jake.

-          Andy! –kopogott hevesebben közben.

-          Pillanat! Készülődöm.

-          Na ő legalább felébredt. –hallatszott kintről a válasz.

-          Mi lesz most?

-          Várj, agyalok.

-          Szóval?

Ash ült az ágy szélén előre dőlve gubbasztva.

-          Mi lenne, ha csak simán felöltöznénk, és azt mondanánk, hogy gyakoroltuk a szöveget? Mivel azt nekem is kell.

-          Nem olyan hülye ötlet. –gondolt bele Andy.

-          Akkor hajrá.

Ash felkapta a ruháit, Andy pedig beágyazott. Mindketten megfésülködtek, majd Ash kinyitotta az ajtót.

-          Hát te? –kérdezte Jinxx, miközben már épp abbahagyta a kopogást az ajtaján.

-          Csak próbáltuk összehangolni a dalszöveget.

-          Ja! Értem. Akkor ti már fent vagytok régebb óta.

-          Így van.

-          Szokatlan.

Andy és Ash összenéztek, majd Ash bement a szobájába. Összepakolta a sminkcuccait a gitárokkal és a ruhákkal együtt, meg minden más elektromos felszereléssel.

-          Én elkészültem. –Lépett ki büszkén a bőröndjével a folyosóra. Ekkor már a többiek rég ott álltak készen felpakolva.

-          Na igen.

-          Ja, nem szóltam. –nevetett, majd bezárta az ajtót a háta mögött.

-          Indulhatunk? –kérdezte CC.

-          Persze, minden további nélkül!

A bőröndök kerekei csak úgy kattogtak a rácsozott parkettán. A liftbe mindenki óvatosan emelte be a motyóját, mivel ezek drága értékek. A turnébusz már kint állt a ház előtt, várva a srácokat. Mindenki bepakolt szép lassan a busz oldalába, és elindultak a színpad felé.

-          Én már várom ezt. – jelentette ki CC, miközben forgatta a dobverőt a kezében.

-          Hát nem hiába próbáltunk ennyit. – válaszolt Andy.

-          Így van. Nagyon jól kell sikerülnie.

-          Jól is fog.

Ash az egyik gitárt babrálta, majd odaült Andy mellé.

-          Már hangolsz? - szólalt fel nevetve.

-          Dehogy! Mégis mivel? - nevetett vissza Ash.

-          Nem tudom.

-          Csak szeretem eljátszani az ujjmozdulatokat rajta. Összehangolom a két kezem.

-          Azaz tényleg hangolsz.

-          Ne fárassz. kérlek.

-          Jól van na.

-          Ideértünk srácok!

-          Hát, akkor pakoljunk.

Andy lepattant az ajtón, majd utána a többiek is. CC fent maradt kiadogatni a bőröndöket, majd kinyitották a busz oldalát is. Az összes gitárt és dobot kipakolták bentről. Nagyjából egy óra volt mire minden bent volt a helyén, hisz a busz a parkolóban volt. A színpad onnan még egy hatalmas udvarnyi volt.

-          Végre!

-          Miért is nem állhattunk be a színpadhoz?

-          Mert nem engedhetnek át semmiféle járművet.

-          De miért?

-          Honnan tudjam?

CC csak vállat vont, és ott hagyta Jake-et. Szokás szerint az öltöző volt az első út mindenkinek. Leültek szusszanni a sok pakolás után.

-          Srcok nem igazán érünk rá. –szólalt meg Jake.

-          Tudom jól Jake, de muszáj innom pár kortyot. –lihegett Andy.

-          Jól van, de pár perc csak, mert nem leszünk készen kezdésig.

-          Már kezdjük is a színpad szerelését? –kérdezte Ash.

-          Úgy látszik.

Jake már kint volt CC-vel. A dobokat próbálták rögzíteni a földhöz. CC a kényelmet próbálgatta székről, hogy minden elérhető-e.

-          Így jó lesz! Azt ott fogd meg nekem.

-          Jó, csak bedurran a karom mire becsavarod.

-          Sietek.

Hallatszott Jake és CC párbeszéde a bejárati ajtóból.

-          Nekünk is elkell kezdeni.

-          Hát akkor kezdjük!

Ash és Andy kimentek a reflektorokat állítgatni, míg Jinxx a hátteret próbálta felerősíteni.

-          Srácok ez még a könnyű része, még a hangfalak és az erősítők bent vannak.

-          Igen Jake, tudjuk. Igyekszünk. Van még sok időnk.

-          Annyira már nem. Sötétedik.

-          Jó, igazad van. De van idő.

CC tolta ki emelőn a hatalmas hangfalakat, miközben Jake már kötözgette az erősítőt és a mikrofonokat. Nagyjából eltelt az egész délután.

-          Azt hiszem, készen vagyunk. Nehezen, de megvan.

-          Mondtam, hogy kész leszünk időben. –Szólt Ash.

-          Ha nem sürgetlek, még most pakoljuk a hangfalakat.

-          Jól van, ez most mindegy. –Nevetett.

-          Lassan öltözhetünk.

-          Úgy van, menjünk.

Mindenki hátra vonult, és elkezdett sminkelni. Addig a tömeg a színpad előtt egyre csak nőtt. Az emberek villámgyorsan szállingóztak be az ajtókon, és megtöltötték a teret.

-          Ash segítesz? –szólalt meg Andy.

-          Persze, mi kell?

-          Nem tudom magam kifesteni valahogy.

-          Jól van, add.

Andy Ash kezébe adta a festéket, és leült vele szembe.

-          Pirosító minek? –kérdezte CC.

-          Milyen..

-          Áh mindjárt leszedem, tényleg nem jó oda. –Vágott közbe Ash.

-          Azért. –nevetett CC.

-          Mi van?

-          Elpirultál. Csak ő ezt nem tudja. Azt hitte szerencsére, hogy smink.

-          Ja..öö izé. Bocsi. –vigyorgott.

-          De akkor most már fejezd be, mert azt mondom, hogy leszedem. –Nevetett rá Ash.

-          Akkor ne mosolyogj így.

-          Hát hogy mosolyogjak? –nézett le zavarában.

-          Nem tudom. Igazából tetszik nagyon. Ez a problémám.

Ash megfogta Andy kezét a lábuk mögött, és gyengéden a szemébe nézett. Az idillt Jinxx zavarta meg.

-          Srácok! Rengetegen vannak. Lassan elindulhatnánk kifele.

-          Kezdés van? –engedte el Ash Andy kezét.

-          Ja lassan.

Mindenki kivonult az előtérbe szerelkezni. A hangolás már készen állt nagyjából, csak finomítani kellett rajta. És természetesen a gyors bemelegítés sem maradhatott el.

-          Mindenki megvan?

-          Azt hiszem. Válaszolt Andy.

-          CC?

-          Persze.

-          Akkor te kezdesz.

-          Rendben.

CC kivonult feltett karokkal kezében két dobverővel. A közönség méltóan fogadta. Amint elhelyezkedett a dobok mögött, Jinxx és Jake is kiszaladt gitárral a kezében. A közönség egyre gangosabban morajlott, a fénylek pedig egyre hevesebben világítottak. Ekkor beszaladt Ash egy basszusgitárral, majd a szóló után Andy elkezdett énekelni hátulról. A morajlás folytatódott. Ekkor kiszaladt, és belecsaptak. Minden remekül ment, Andy az új számok szövegét se felejtette el végül. Kis szünetet tartottak, ahogyan azt szokták is. Andy elindult hátra az öltözők felé. A helységben felvolt kapcsolva a villany.

-          Hahó! –szólt be hangosan, hátha valaki hallja.

-          Szia Andy. – Kapta a választ női hangon.

-          Juliet! –Hát te mit keresel itt?

-          Keresni? Semmit nem keresek itt, mindenem megvan szerintem. Vagy talán azt hitted téged kereslek? –kuncogott.

-          Nem hittem, de akkor miért vagy itt?

-          Elakarom mondani mindenkinek, hogy hazug vagy. Nem csak a bosszú hajt, hanem az is, hogy hülyének néznek engem ok nélkül.

-          De tudod, hogy nem fognak neked hinni.

-          Ha egyedül mondja, nem is. –szólalt meg egy másik női hang Andy háta mögül.

-          Kina!

-          Andy?

-          Te tudod?

-          Én hittem neki elsőre. Jó, talán először nem akartam elhinni, de csak elhiszem ha zokog.

-          Honnan tudtad, hogy nem bolond?

-          Nő vagyok. Tudom, mikor zokog egy nő.

-          Andy!

-          Ash ne!

Ashley meglátta a két lányt az ajtóban, és azonnal megállt ahol tartott.

-          Na mi az lefagytál?

-          Ti?

-          Mi éppen szeretnénk lerántani a leplet a hazugságokról.

-          Ez úgysem sikerülhet.

-          Majd meglátod.

Andy gyorsan kijött a közrefogásból, és odaszaladt Ash mellé.

-          Ash inkább menjünk ki! Semmi értelme most veszekedni velük.

-          Igazad van.

A fiúk elindultak a folyosón, kicsit idegesen.

-          Gyere. Van még időnk kezdésig. –Andy behúzta őt a mosdóba, és becsukta az ajtót maga után.

-          Most mi legyen?

-          Nem tudják bizonyítani.

-          De ketten vannak.

-          Nem tudom mi legyen. Legjobb lenne ha tőlünk tudnák meg a többiek.

-          Hülye vagy?

-          Nem, de szerinted mivel lesz jobb ha ők mondják el?

-          Semmivel, de akkor is. Nem veszíthetünk azzal, ha elmondjuk, csak nyerünk.

-          És ha ezt akarják?

-          Akkor közös a cél max. Hát ennek nem tudok mit csinálni.

-          Mindegy, ezt majd megbeszéljük még ne aggódj! Most mennünk kell fellépni.

-          Várj!

-          Mi az?

Andy odahúzta magához Ash-t, és megcsókolta. Ash erre elmosolyodott közben, és a derekát szorongatta az előtte állónak, majd keze lentebb csúszott.

-          Na most már tényleg mennünk kell. –Suttogta Ash.

-          Tudom. –Adott még egy puszit a szájára, majd kimentek.