2015. október 30., péntek

Váratlan támadás (19)

Ezzel végre csend lett, és tudtak pihenni egy ideig. Nagyon rövid időnek tűnt, de eltelt a fél nap. Délben már a koncert helyszínen kellett volna lennie mindenkinek. Jinxx először Ash ajtaját zörgette meg, mert az volt az övével szembe. Csak a néma csendet kapta válaszul. Jake kilépett az ajtón, és odasétált Jinxx-hez.
-          Reggelt Jinxx! Nem kéne még ott lennünk?
-          De igen. Ezért akarom kiszedni Ash-t valahonnan.
-          Andy-t próbáltad már?
-          Még nem.
-          Akkor én megyek oda.
Jake bekopogott Andy-hez. Ő erre riadtan felült az ágyon. Felzavarta a mellette kuporodó Ash-t is.
-          Ashley! Suttogta neki halkan, miközben lökdöste az oldalát.
-          Mi a baj?
-          Elkéstünk.
-          Ezt hogy érted?
-          Indulnunk kell a srácok kopognak, és meglátják, hogy itt aludtál.
-          Mi?
-          Jake.
-          Andy! –kopogott hevesebben közben.
-          Pillanat! Készülődöm.
-          Na ő legalább felébredt. –hallatszott kintről a válasz.
-          Mi lesz most?
-          Várj, agyalok.
-          Szóval?
Ash ült az ágy szélén előre dőlve gubbasztva.
-          Mi lenne, ha csak simán felöltöznénk, és azt mondanánk, hogy gyakoroltuk a szöveget? Mivel azt nekem is kell.
-          Nem olyan hülye ötlet. –gondolt bele Andy.
-          Akkor hajrá.
Ash felkapta a ruháit, Andy pedig beágyazott. Mindketten megfésülködtek, majd Ash kinyitotta az ajtót.
-          Hát te? –kérdezte Jinxx, miközben már épp abbahagyta a kopogást az ajtaján.
-          Csak próbáltuk összehangolni a dalszöveget.
-          Ja! Értem. Akkor ti már fent vagytok régebb óta.
-          Így van.
-          Szokatlan.
Andy és Ash összenéztek, majd Ash bement a szobájába. Összepakolta a sminkcuccait a gitárokkal és a ruhákkal együtt, meg minden más elektromos felszereléssel.
-          Én elkészültem. –Lépett ki büszkén a bőröndjével a folyosóra. Ekkor már a többiek rég ott álltak készen felpakolva.
-          Na igen.
-          Ja, nem szóltam. –nevetett, majd bezárta az ajtót a háta mögött.
-          Indulhatunk? –kérdezte CC.
-          Persze, minden további nélkül!
A bőröndök kerekei csak úgy kattogtak a rácsozott parkettán. A liftbe mindenki óvatosan emelte be a motyóját, mivel ezek drága értékek. A turnébusz már kint állt a ház előtt, várva a srácokat. Mindenki bepakolt szép lassan a busz oldalába, és elindultak a színpad felé.
-          Én már várom ezt. – jelentette ki CC, miközben forgatta a dobverőt a kezében.
-          Hát nem hiába próbáltunk ennyit. – válaszolt Andy.
-          Így van. Nagyon jól kell sikerülnie.
-          Jól is fog.
Ash az egyik gitárt babrálta, majd odaült Andy mellé.
-          Már hangolsz? - szólalt fel nevetve.
-          Dehogy! Mégis mivel? - nevetett vissza Ash.
-          Nem tudom.
-          Csak szeretem eljátszani az ujjmozdulatokat rajta. Összehangolom a két kezem.
-          Azaz tényleg hangolsz.
-          Ne fárassz. kérlek.
-          Jól van na.
-          Ideértünk srácok!
-          Hát, akkor pakoljunk.
Andy lepattant az ajtón, majd utána a többiek is. CC fent maradt kiadogatni a bőröndöket, majd kinyitották a busz oldalát is. Az összes gitárt és dobot kipakolták bentről. Nagyjából egy óra volt mire minden bent volt a helyén, hisz a busz a parkolóban volt. A színpad onnan még egy hatalmas udvarnyi volt.
-          Végre!
-          Miért is nem állhattunk be a színpadhoz?
-          Mert nem engedhetnek át semmiféle járművet.
-          De miért?
-          Honnan tudjam?
CC csak vállat vont, és ott hagyta Jake-et. Szokás szerint az öltöző volt az első út mindenkinek. Leültek szusszanni a sok pakolás után.

-          Srcok nem igazán érünk rá. –szólalt meg Jake.
-          Tudom jól Jake, de muszáj innom pár kortyot. –lihegett Andy.
-          Jól van, de pár perc csak, mert nem leszünk készen kezdésig.
-          Már kezdjük is a színpad szerelését? –kérdezte Ash.
-          Úgy látszik.
Jake már kint volt CC-vel. A dobokat próbálták rögzíteni a földhöz. CC a kényelmet próbálgatta székről, hogy minden elérhető-e.
-          Így jó lesz! Azt ott fogd meg nekem.
-          Jó, csak bedurran a karom mire becsavarod.
-          Sietek.
Hallatszott Jake és CC párbeszéde a bejárati ajtóból.
-          Nekünk is elkell kezdeni.
-          Hát akkor kezdjük!
Ash és Andy kimentek a reflektorokat állítgatni, míg Jinxx a hátteret próbálta felerősíteni.
-          Srácok ez még a könnyű része, még a hangfalak és az erősítők bent vannak.
-          Igen Jake, tudjuk. Igyekszünk. Van még sok időnk.
-          Annyira már nem. Sötétedik.
-          Jó, igazad van. De van idő.
CC tolta ki emelőn a hatalmas hangfalakat, miközben Jake már kötözgette az erősítőt és a mikrofonokat. Nagyjából eltelt az egész délután.
-          Azt hiszem, készen vagyunk. Nehezen, de megvan.
-          Mondtam, hogy kész leszünk időben. –Szólt Ash.
-          Ha nem sürgetlek, még most pakoljuk a hangfalakat.
-          Jól van, ez most mindegy. –Nevetett.
-          Lassan öltözhetünk.
-          Úgy van, menjünk.
Mindenki hátra vonult, és elkezdett sminkelni. Addig a tömeg a színpad előtt egyre csak nőtt. Az emberek villámgyorsan szállingóztak be az ajtókon, és megtöltötték a teret.
-          Ash segítesz? –szólalt meg Andy.
-          Persze, mi kell?
-          Nem tudom magam kifesteni valahogy.
-          Jól van, add.
Andy Ash kezébe adta a festéket, és leült vele szembe.
-          Pirosító minek? –kérdezte CC.
-          Milyen..
-          Áh mindjárt leszedem, tényleg nem jó oda. –Vágott közbe Ash.
-          Azért. –nevetett CC.
-          Mi van?
-          Elpirultál. Csak ő ezt nem tudja. Azt hitte szerencsére, hogy smink.
-          Ja..öö izé. Bocsi. –vigyorgott.
-          De akkor most már fejezd be, mert azt mondom, hogy leszedem. –Nevetett rá Ash.
-          Akkor ne mosolyogj így.
-          Hát hogy mosolyogjak? –nézett le zavarában.
-          Nem tudom. Igazából tetszik nagyon. Ez a problémám.
Ash megfogta Andy kezét a lábuk mögött, és gyengéden a szemébe nézett. Az idillt Jinxx zavarta meg.
-          Srácok! Rengetegen vannak. Lassan elindulhatnánk kifele.
-          Kezdés van? –engedte el Ash Andy kezét.
-          Ja lassan.
Mindenki kivonult az előtérbe szerelkezni. A hangolás már készen állt nagyjából, csak finomítani kellett rajta. És természetesen a gyors bemelegítés sem maradhatott el.
-          Mindenki megvan?
-          Azt hiszem. Válaszolt Andy.
-          CC?
-          Persze.
-          Akkor te kezdesz.
-          Rendben.
CC kivonult feltett karokkal kezében két dobverővel. A közönség méltóan fogadta. Amint elhelyezkedett a dobok mögött, Jinxx és Jake is kiszaladt gitárral a kezében. A közönség egyre gangosabban morajlott, a fénylek pedig egyre hevesebben világítottak. Ekkor beszaladt Ash egy basszusgitárral, majd a szóló után Andy elkezdett énekelni hátulról. A morajlás folytatódott. Ekkor kiszaladt, és belecsaptak. Minden remekül ment, Andy az új számok szövegét se felejtette el végül. Kis szünetet tartottak, ahogyan azt szokták is. Andy elindult hátra az öltözők felé. A helységben felvolt kapcsolva a villany.
-          Hahó! –szólt be hangosan, hátha valaki hallja.
-          Szia Andy. – Kapta a választ női hangon.
-          Juliet! –Hát te mit keresel itt?
-          Keresni? Semmit nem keresek itt, mindenem megvan szerintem. Vagy talán azt hitted téged kereslek? –kuncogott.
-          Nem hittem, de akkor miért vagy itt?
-          Elakarom mondani mindenkinek, hogy hazug vagy. Nem csak a bosszú hajt, hanem az is, hogy hülyének néznek engem ok nélkül.
-          De tudod, hogy nem fognak neked hinni.
-          Ha egyedül mondja, nem is. –szólalt meg egy másik női hang Andy háta mögül.
-          Kina!
-          Andy?
-          Te tudod?
-          Én hittem neki elsőre. Jó, talán először nem akartam elhinni, de csak elhiszem ha zokog.
-          Honnan tudtad, hogy nem bolond?
-          Nő vagyok. Tudom, mikor zokog egy nő.
-          Andy!
-          Ash ne!
Ashley meglátta a két lányt az ajtóban, és azonnal megállt ahol tartott.
-          Na mi az lefagytál?
-          Ti?
-          Mi éppen szeretnénk lerántani a leplet a hazugságokról.
-          Ez úgysem sikerülhet.
-          Majd meglátod.
Andy gyorsan kijött a közrefogásból, és odaszaladt Ash mellé.
-          Ash inkább menjünk ki! Semmi értelme most veszekedni velük.
-          Igazad van.
A fiúk elindultak a folyosón, kicsit idegesen.
-          Gyere. Van még időnk kezdésig. –Andy behúzta őt a mosdóba, és becsukta az ajtót maga után.
-          Most mi legyen?
-          Nem tudják bizonyítani.
-          De ketten vannak.
-          Nem tudom mi legyen. Legjobb lenne ha tőlünk tudnák meg a többiek.
-          Hülye vagy?
-          Nem, de szerinted mivel lesz jobb ha ők mondják el?
-          Semmivel, de akkor is. Nem veszíthetünk azzal, ha elmondjuk, csak nyerünk.
-          És ha ezt akarják?
-          Akkor közös a cél max. Hát ennek nem tudok mit csinálni.
-          Mindegy, ezt majd megbeszéljük még ne aggódj! Most mennünk kell fellépni.
-          Várj!
-          Mi az?
Andy odahúzta magához Ash-t, és megcsókolta. Ash erre elmosolyodott közben, és a derekát szorongatta az előtte állónak, majd keze lentebb csúszott.
-          Na most már tényleg mennünk kell. –Suttogta Ash.

-          Tudom. –Adott még egy puszit a szájára, majd kimentek.