Az átaludt éjszaka(7)

Az este telt eközben, a srácok kibulizták magukat. Ash szerencsére elaludt a kanapén, így nem tudott tovább inni. Senki nem ébresztette fel, még Andy sem. Néha odament hozzá, hogy ránézzen. De mindig rendben találta. Később kért neki egy takarót, és betakargatta.

-          De kis gondoskodó vagy. –mondta Jake nevetve, majd hátba verte Andyt.

-          Muszáj, még meg is fázik, és akkor holnap minden baja lesz a másnaposság mellett.

-          Na mondjuk az nekünk is baj lenne.

-          Nem ezt mondom?

-          Egyetértünk.

Andy persze ezt nem gondolta komolyan, bár volt benne igazság.

-          Hé srácok! Szerintem lassan takarodó lesz itt! –kiáltotta CC.

-          Már is?

-          A pultos pakol, a vendégek fogyakoznak.

-          Ja. Akkor valós.

-          Menjünk? –nézett rájuk Jinxx.

-          Szerintem igen. Én már fáradt is vagyok.

-          De jó Ash-nek. –Ábrándozott CC figyelve az alvó embert.

-          Tényleg. Őt most fel kéne ébreszteni?

-          Hát.. Szerintem felébredne ha felvennénk a nyakunkba, szóval spóroljuk meg a fáradtságot.

-          Oké.

Jake odament hozzá, és elkezdte lökdösni.

-          Ash! Kelj fel!

-          Andy…

-          Nem Andy. Kelj fel!

-          Hol van Andy?

-          Andy!

-          Mi az? –szaladt oda.

-          Téged hív.

-          Ash?

-          Andy..rosszul vagyok.

-          Gyere haver! Felviszünk.

-          Mi volt a baja? –kérdezte Jake.

-          Rosszul van.

-          És Andy a hányató ember? –nevetett.

-          Úgy látszik.

Andy felkarolta, de Ash alig tudott menni. Belekapaszkodott a kísérője derekába, és törölgette a szemét.

-          Na akkor most mi lesz? Kidobod itt a taccsot, vagy mehetünk?

-          Menjünk srácok! Inkább aludnék.

-          Álomszuszék! De rossz volt eddig neked. – Mondta gúnyosan Jinxx.

Lassan felmásztak a buszra, ami hazavitte őket a szállodához. Ash itt is elaludt természetesen.

-          Nézd már, megint horkol.

-          Kivan fáradva. – Védte meg Andy

-          Nem kell annyira sajnálni.

-          Nem sajnálom, csak én is fáradt vagyok, és valahogy megértem. –ásított egy nagyot a mondat végén.

Végül megérkeztek. Mindenki leszállt egyesével. Felért a lift is.

-          Ki fekteti le?

-          Majd én. –mondta Andy. –Eddig is én csőszködtem.

-          Jól van, akkor jó éjt nektek.

-          Jó éjt. –mondta mindenki.

Andy kereste Ash kulcsát, végül megtalálta a farzsebében.

-          Andy? Mit csinálsz? –kérdezte fáradtan.

-          Megpróbálom kinyitni az ajtót.

-          A seggemmel?

-          Nem, a kulccsal, amit a seggedben tartasz hála istennek.

-          Nem tartok a seggemben semmit, csak téged olykor.

-          Na. –vigyorgott Andy.

Végül sikerült kiszedni a zsebből az apró kulcsot, és bemenni a szobába. Andy letette az ágyra Asht, majd betakargatta. Menni készült, de Ash megragadta a kezét.

-         

Várj!

-          Mondd. –guggolt le mellé mosolyogva.

-          Nem maradsz egy picit, amíg elalszom?

-          Maradjak? –erre csak bólogatott.

Andy becsukta az ajtót kulcsra addig, majd bebújt Ash mellé.

-          Ne menj el.

-          Nem megyek sehova. Mindig itt leszek neked.

-          Akkor jó.

Ezek után hátulról átölelte az immár félre beszélő Ash-t, és megfogta a kezét. Orrával hajában turkált közben, és teljesen belebújt abba. Végül mindketten elaludtak. Andy elfelejtette, hogy vissza kéne mennie. Minden lecsendesült. Reggel a nap betűzött az ablakon, melyen a függöny nem volt teljesen elhúzva. Andy felébredt erre a vakító fényre. Körül nézett, hogy hol van, és rájött, hogy nem ment vissza a szobájába.

-          Ash? –szólt hozzá az ébredező emberhez, aki mellette feküdt.

-          Szia. –mosolygott. –hát te?

-          Elaludtam itt az este. És én ezt hagytam?

-          Elég kész állapotban voltál, így te szerintem még hamarabb bevágtad a szunyát.

-          Ja.. nem emlékszem teljesen. Csak annyira, hogy visszavisztek.

-          Akkor a lényeg megvan.

-          Végül is.

Majd Ash erőlködve feltápászkodott, és ráhasalt Andy mellkasára.

-          Na mi az?

-          Nem engedlek felkelni.

-          Nem is akartam még. –nevetett.

-          Hát?

-          Gondoltam ellustulunk még itt.

-          Mit mondunk a többieknek?

-          Elaludtam itt mikor betakartalak.

-          Végül is.

Majd félresöpörte az alatta fekvő haját, és megcsókolta. Ash nyelve szaporán játszott Andy szájában, ő pedig élvezte ezt. Gyengéden átkarolta a rajta fekvőt, és elkezdte simogatni a hátát. Majd leért a fenekéhez, és megmarkolta azt többször is. Ash felszisszent egyet, mert nyögni nem tudott épp. Ekkor magára rántotta Andy-t, így teljesen megfordultak. Mindezt azért, hogy ő is megtegye ezt. Ez után egyre jobban simultak egymáshoz még ruhán keresztül is.

-          Menjünk tovább? –kérdezte remegő hangon Andy.

-          Igen! –kiáltotta Ash.

Erre csak visszaeresztette nyelvét Ashley szájába. Ő pedig megpróbálta lerángatni róla a nadrágot. Övét lassan sikerült kicsatolni, és leszedni róla mindent. A sajátját is elkezdte húzogatni, némi segítséggel. Bár rajta csak nadrág volt. Majd végül érintkezhettek szabadon. Andy elkezdte csókolgatni Ash nyakát, majd haladt lefele. Ash felnevetett néha, mert elég csikis volt.

-          Na..

-          Mi az nem tetszik? – kérdezte nevetve Andy.

-          Dehogynem.

-          Akkor jó. – mosolygott, majd csinálta tovább nagy vigyorral, mert hallotta Ash nevetését közben.

Ash végül megfordult hasra, és végre belekezdhettek a dologba. Andy erőlködve taszította magát előre, Ash pedig halkan feljajdult. Andy egyre gyorsabban mozgott a fiún, és ő is elkezdte ezt élvezni. Arca erről tanúskodott. Közben kezével játszott Andy elöl is, és ezt megkoronázva csókolgatta a nyakát is. Végül mindketten elérték azt, amit akartak. Ash még belemarkolt Andy combjába ennek hatására, majd elterültek.

-          Szeretlek Ashley. –mondta Andy lihegve fejét oldalra fordítva.

-          Én is szeretlek. És mindig szeretni foglak. – erre odabújt izzadt testéhez, hogy hallgassa szívverését, mely szapora volt.

Egy darabig így feküdtek egymás mellett, majd valaki ordibált az ajtó felől.

-          Srácok! –kopogtak közben.

-          Ajjaj. –mondták mind a ketten egyszerre.