Kezdünk lelepleződni (18)

A lányok egész délelőtt a téren voltak, míg a srácok már 9 körül vissza cuccoltak a szállodába. Mindenki nagyon fáradt volt, főleg Andy, aki egész éjszaka a hangját hallatta.

-          Hát srácok, szerintem ma szabad foglalkozás lesz, holnap meg ugye koncert. Már délben pakolnunk kell a színpadra. Ma meg mindenki menjen, ahova akar. Holnap délben találkozunk itt a folyosón.

-          Ez egy nagyon jó ötlet. Asszem most hunyok egyet. Mondta Jinxx, és benyitott a szobájába.

-          Jó pihenést srácok, én is bementem. –Mondta CC.

Végül mindenki bement egyenként. Ash is elindult befelé, de valaki megragadta a karját az ajtónál. Andy volt az.

-          Mondjad.

-          Nem akarsz átjönni hozzám? Úgysem keresnek holnapig.

-          Nagyon szívesen megyek mindig Andy, de most tényleg hulla vagyok.

-          Én is hidd el nekem. Csak aludni hívtalak. Hogy ne legyünk már külön. Majd ha kijövünk akkor beszélgettünk és kész.

-          Jól van, ebben benne vagyok.

Ezzel Ash bedobta a cuccát a szobába, a gitárokat szépen sorrendben még letette a szekrényben, majd becsukta az ajtaját.

-          Akkor nálad legyünk?

-          Nekem mindegy. Ha már becsuktad akkor igen.

-          Jól van.

Ash belekarolt, majd bementek mind a ketten Andy-hez.

-          Akkor alszunk?

-          Hát kéne. Nagyon rossz lesz a koncert ha nem pihenünk semmit. Főleg most ebben az idegi állapotban.

-          Milyen idegi állapot? – kérdezett vissza Ash, miközben megtörölte a szemét már az ágyon fekve.

-          Hát nem a történtek miatt, mert az már nem érdekel mi volt. Az csak pillanatnyi volt hisz már lélekben túl voltam rajta. De félek hogy elmondja.

-          Nem fogja.

-          És ha igen?

-          Nem fogják elhinni. Egyedül van.

-          Úgy legyen.

Ezzel kiment az erkélyre, és rágyújtott. Az ajtót behúzta maga után, Ash már aludt. A következő pillanatban viszont azt hitte leesik az erkélyről, úgy megijedt.

-          Hát te meg magadban beszélt? –szólt át CC a mellette lévő erkélyről.

-          Jézusom CC!

-          Na le ne ugorj már.

-          Dehogy ugrom –nevetett. Nem tudtam, hogy itt vagy.

-          Az leesett. Szóval?

-          Csak a dalszöveget gyakoroltam magamban. –Vont vállat Andy.

-          Ja..értem. Azt kell is, de ne vidd túlzásba. Pihenj egyet!

-          Mindjárt le is fekszem aludni, csak elszívom ezt az egy szálat. – Ekkor kinyílt az ajtó Andy mögött, és Ash kilépett rajta.

-          Na? –kérdezte, mikor meglátta CC-t a másik erkélyen nem folytatta a mondatot. Andy ismét megijedt, mert már azon gondolkodott, mit mondjon.

-          Hát ti pizsipartoztok vagy mi?

-          Dehogy. Válaszolt Ash nevetve.

-          Hát te? –kérdezte Andy felé fordulva kacsintva.

-          Nyitva volt az ajtót és hallottam hogy motyogsz.

-          Na mindenki azt hiszi hogy bolond vagy látod? –Nevetett CC.

-          Jól van na.

-          Most viszont én tényleg lefekszem. – Mondta CC, és bement kifelé integetve.

-          Jól van, szia.

Andy elnyomta a csikket, és bement a szobába. Ash becsukta maga mögött az ajtót, és felé fordult.

-          Cseszd meg! –nevetett Andy.

-          Most miért? Kivágtuk magunkat nem?

-          De.. de akkor is. –fogta a fejét nevetve, és dörzsölte a tarkóját zavarában.

-          Nyugodj meg! Nem tudnak ezek semmit. És legyünk halkan, mert ezek szerint áthallatszik, ha beszélsz.

-          Igaz. Aludjunk, na!

Mind a ketten levágódtak az ágyra. Andy magukra húzta a takarót, és elaludtak. Eközben a lift kattant egyet, és elindult lefelé. Ezt még Andy hallotta, mert félálomban volt éppen. Különösképpen nem érdekelte. Majd még egy kattanással valaki kiszállt az emeleten, ahol ők voltak. Ebben a pillanatban kopogtak az ajtón. Andy lassan felnézett, és kénytelen volt a második kopogásra felállni. Az ajtó felé tartott már, mikor női hangot hallott. Nem tudta, hogy ki lehet az ilyenkor, mikor megbeszélték, hogy holnap találkoznak. Az ajtó nyílt, Andy pedig meglátta CC-t egy takarítónővel beszélgetni. Ez volt az a női hang.

-          Mondjad!

-          Itt hagytam a dobverőmet azt hiszem. –Ezzel indult volna be, de Andy nem engedte be az ajtón.

-          Várj, megnézem.

Ebben a pillanatban veszettül szaladt hátra, és kereste. Nem találta sehol, így gondolta, hogy befog menni megnézni.

-          Ash! Suttogta.

-          Mi az?

-          Halkabban! CC itt van a folyosón, be akar jönni. Bújj el!

-          Hova?

-          A szekrénybe mondjuk.

-          Jó.

Andy kiment az ajtóhoz, hogy megmondja, nem találja. Még visszanézett, hogy Ash eltűnt-e. Minden rendben volt.

-          Nos?

-          Nem találom sehol.

-          Várj megnézem én. Azt hiszem a szekrényben van.

-          Jó. –Andy beengedte, és becsukta az ajtót. – Hogy hol? –fordult utána.

-          A szekrénybe. Oda tettem be legutóbb. Tisztán emlékszem.

-          Nem, ott nincsen.. CC!

-          Mit kiabálsz? Itt vagyok. –Ezzel kinyitotta a szekrény ajtót, és meglátta a dobverőket a sarokban.

-          Na ugye megmondtam. – Andy közben két oldalról fogta a fejét. Szemei elkerekedtek, mikor csak a dobverőket látta a szekrényben.

-          Jól van mentem is. Aludj tovább!

-          Heló! –köszönt utána CC, és bezárta gyorsan az ajtót.

-          Tudtam, hogy ott lesz. –nevetett Ash, miközben kibújt az ágy alól.

-          Ashley!

-          Mi van? Ha azt teszem amit mondasz, akkor rég magyarázkodhatnánk.

-          Jól van, igazad van. De megállt bennem az ütő egy pillanatra.

-          Mindegy, most már nem fognak zavarni, aludjunk tovább.

Ezzel végre csend lett, és tudtak pihenni egy ideig.